Az alternatív terápiák hatásairól vagy veszélyeiről van szó, melyeknél nagyon fontos, hogy a megfelelő módszert és a megfelelő szakembert válasszuk ki, különben nagyon szélsőséges, akár negatív tapasztalatokat is szerezhetünk.
Több olyan esetről tudok én magam is, ahol pszichiátriára került a kliens-vendég-segítségre szoruló, melynek nyilván több oka is van és szerintem nem is szabad általánosítani. A jelenség viszont benne van a térben, ezért beszélnünk kell róla.
Odáig kellene eljutni a segítői pályán tevékenykedőknek (hívjuk akármilyen módszert végzőnek is), hogy meg tudjuk határozni, mi a kompetenciánk és mi az, ami már NEM, ami már túllép ezen. Tulajdonképp ha ezt be tudnánk tartani, akkor nem lennének olyan ügyek, amilyenek vannak.
A terápiás gyakorlat - törvény által is - pontosan meg van határozva, de azt látom, hogy sokan még mindig nem veszik komolyan, egyik részről sem. Sem a kliens, sem az, akihez segítségért fordulnak, pedig ezzel mindkét fél "veszélybe" kerülhet, hisz a segítségre szoruló nem kap megfelelő terápiát, a másik fél pedig túllép a hatáskörén, aminek lehetnek következményei (pszichés, emberi, jogi stb.).
Jó volna egyrészt belátnunk azt, ha pl. terápiára szorulunk, és NEM asztrológust, kineziológust, coach-ot, pár napos elvonulást stb. keresnénk fel, hanem pszichológiai - pszichiátriai végzettséggel és gyakorlattal rendelkező terápiás szakembert.
Másrészt pedig jó volna belátnunk "segítőként" azt, ha valaki már nem a mi kompetenciánk, valakinek már nem elég a meditáció, a kakaószertartás, a jóga, a családállítás, a somatodráma, az asztrológiai elemzés, az elvonulás stb., mert annyira mélyen van, annyira összetett mindaz, ami miatt maga alatt van, olyan komoly idegrendszeri kilengései vannak stb., hogy neki már rendszeres terápiára van szüksége, amit csak MEGFELELŐ VÉGZETTSÉGŰ ÉS SZAKMAI GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ SZAKEMBER végezhet (persze ez sem mérvadó, de azért mégis csak lelki és jogi védelmet is biztosít mindkét félnek).
Jó volna odáig eljutnunk, hogy pár hetes, pár hónapos tanfolyamok, képzések után nem kezdünk el emberek lelkében turkálni, mert ez az agymosás és annak következményei, ami már jó ideje benne van a térben, mindannyiunkra hatással van és nem biztos, hogy szakmailag emelő módon.
Úgy tűnik, meg kell tapasztalnunk olyan "elrettentő" példákat, amelyek kezdenek napvilágra kerülni, hogy a spiritualitásnak nevezett jelenségben elinduljon egy öntisztulási folyamat.
Szerintem az van, hogy most tanulunk ebben is felelősséget vállalni és határt húzni, tartani.
Mindenki, aki segítőhöz fordul, felelős azért, hogy JÓL MEGVÁLASSZA, mire is van szüksége, illetve aki pedig segítségre szorulókkal foglalkozik, felelős azért, hogy NE LÉPJE TÚL A KOMPETENCIÁJÁT és NE VÁLLALJON EL OLYAT, AMI MÁR NEM AZ ÖVÉ, MERT TÖBBET ÁRTUNK, MINT HASZNÁLUNK.
Aki ebben a térben bármilyen önismeret-fejlesztő tanfolyamot, workshopot stb. tart, hatalmas a felelőssége, hisz a jövő "segítőit" képezi. Nagyon fontos volna végre a JÓZANSÁGOT IS beépíteni ezekbe a gyorstalpaló tanfolyamokba és végiggondolni, kiket - miket képzünk hetek, hónapok alatt. Hatalmas a felelősségünk, jó volna, ha ezt egyre többen magukénak éreznék.
Köszönöm, hogy elolvastátok. ⯑
Barátsággal:
Szántó Brigitta