A modern kor pszichológiája nem véletlenül mondja azt, hogy nem szabadna hozzámenni a nagy szerelmünkhöz, hisz általában a gyermekkori traumáinkat fogjuk vele újra megélni. ⯑
Erre előbb - utóbb mindenki rájön.
 
Érdemes csalódásaink mögött megkeresni azokat a hiedelmeket, azokat az őseinktől örökölt mintákat, melyeket valamiért nem akarunk időben észrevenni, ezért valamiért újra és újra megismételjük őket.
 
Odáig kell eljutni, hogy már első pillanatban felismerjük, ami visszatérően ismétlődni akar és már NE AZONOSULJUNK VELE, NE HÚZZUK MAGUNKRA, NE ADJUNK NEKI ENERGIÁT és egy idő után már meg sem tud találni.
 
Senki és semmi nem az, aminek látszik, mert hogy a valóság, az igazság LÁTHATATLAN. Addig akarjuk megtapasztalni ezeket, míg meg nem fejlődjük őket, onnantól kezdve már nincs szükségünk tapasztalatra, mert már IDŐBEN felismerjük és NEM-et tudunk rá mondani. ⯑
 
Nagyon leegyszerűsítve; ezek a MÁR NEM ÖNAZONOS ÉN-RÉSZEINK AKARNAK LEVÁLNI RÓLUNK, mely mélységesen fájdalmas, de egyben csodálatos folyamat.
 
SzB