És aztán elkezdtem magamat megfigyelni, milyen reakciók kapcsolnak be bennem pl. akkor, ha valaki bitangul elbánik velem, vagy amikor valamilyen spirituális közegben vagyok. Nagyon érdekes megfigyelni, mennyire vagyunk képesek LEVÁLNI azokról a gumicsontokról, amik ilyenkor zsigerből bekapcsolnak, amikor pl. valaki bitangul elbánik velünk és mégis magunkat kezdjük el hibáztatni, vagy amikor egy másik ember méltatlan játszmája miatt saját magunkban keressük az origót. 
A spiritualitásban sem minden az, mint aminek el akarják velünk hitetni, illetve erre is igaz, ha valaki túl sokat fogyaszt belőle, MÉREGGÉ válhat.
Honnan tudhatom, hogy spirituális függőségben vagyok?
Minden ellentmondó dologban arra hivatkozok, hogy minden EGY, közben képtelen vagyok elfogadni, ha valaki nem ért velem egyet, vagy ha nem az én hitrendszeremet követik.
Nem akarom meghallani és ELFOGADNI azokat a hitvallásokat, amik az enyémmel ellentétesek.
A spirituális tudás mögé menekülök konfliktus helyzetekben.
Eljátszom, és sokszor el is hiszem, hogy nincsenek indulati kilengéseim.
Titkolom az árnyék részeimet önmagam és mások előtt, közben tele vagyok démonokkal, amiket a spiritualitásba meneküléssel próbálok kordában tartani.
Azt akarom magammal és másokkal is elhitetni, hogy rám nem hatnak a földi lét törvényszerűségei (ez az egyik kedvencem) és azt közvetítem, én már csak az istenit élem.
Önjelölt pszichológusnak hiszem magam, csak mert elolvastam egy csomó könyvet és elvégeztem egy csomó tanfolyamot.
Azt hiszem, hogy akinél tanultam, felettem áll, aki pedig nálam tanult, alattam.
Azt hiszem, a népszerűség valós tudást jelent és tévedhetetlenséget is ad.
Azt hiszem, ha magamon dolgozom, belém szeret, akinek nem is tetszem.
A nehézségeimet önmagam elől is titkolom.
Azt hiszem, ha spirituális vagyok, a külvilág nem hat rám.
Stb., stb.
Minden, amiből túl sok van, egy idő után MÉREGGÉ válik.
A spirituális ÉN mögött ki is vagy valójában?
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/5559199535102305/
.png)
.png)
_optimized.jpg)
