Szélsőséges érzelmi reakciók esetén biztosra vehetjük, hogy nem a valóságra reagálunk. ⯑
 
Általában aláhasítjuk (leminősítjük), vagy felülhasítjuk (felminősítjük) mindazt, amit érzékelni vélünk, és aminek sokkal kevesebb köze van a másikhoz, mint sokáig hisszük.
 
A saját hitrendszereink, értékrendszereink, gondolkodásunk, érzéseink, többleteink vagy hiányaink stb., ha úgy tetszik, a gyermekkori ill. tudatalatti kondicionálásunk alapján reagálunk jelenségekre, emberekre, kapcsolatokra és hát ezek a reakciók nem könnyítik meg, hogy valóban azt lássuk és éljük meg, ami VAN. ⯑
 
Ne a másikat figyeld, hanem a másikra adott reakcióidat. ⯑
 
Ha semmi mást nem teszünk, csak azt figyeljük, mire reagálunk SZÉLSŐSÉGESEN, már sokkal többet tettünk a változásért, mint gondolnánk. Aztán a következő fázis, hogy elkezdjük keresni a szélsőséges reakcióink gyökerét, a gyermekkorban, a családban, az iskolában, minden olyan közegben, ami valamilyen módon nagy hatással volt ránk. Amíg nem tudatosítjuk a saját szélsőséges kilengéseink eredendőjét és nem kezdjük el FELÜLÍRNI, újra és újra ugyanazt ismételjük, hiába cserélgetjük a szereplőinket. ⯑
 
És hát addig el is hisszük, hogy mindig a másik a hülye, a másik a hibás, a másik a sok vagy kevés, a másik tett velünk ezt vagy azt, a másik ilyen vagy olyan. ⯑
 
SzB