A két szélsőség, egyik oldalon az ÉN-központúság, másik oldalon pedig a szolga-, mártír- és áldozatprogramok vezetnek az egyedülléthez, illetve a magányossághoz akkor is, ha látszólag kapcsolatban vagyunk, pedig a kapcsolati sérüléseket csak kapcsolódásban lehet meggyógyítani.
És ha ez a két szélsőség még kapcsolatfüggőséggel, másik oldalon pedig egyedüllét-függőséggel (igen, jól olvasod, nagyon gyakori ez is) társul, akkor még inkább kibillent az egyensúlyi állapotból.
Aki ott tart, hogy minden kapcsolódásban jól akar járni, eleve nem szeretetalapú módon kapcsolódik, hanem érdekek, ÉN-központúság, ego, versengés, manipuláció, játszmák, dominancia alapján, ezek eleve kudarcra vannak ítélve. Másik oldalon pedig ott vannak a szélsőséges empaták, akik pedig épp azt tanulják, hogy ne szolgálják ki mások ÉN-központúságát akkor sem, ha ez a hozott mintájuk, ill. ha bűntudatot akarnak bennük kelteni, vagy ha szegény Én-játszma a komfortzónájuk, akkor sem.
Egyik szélsőség sem tud egészséges kapcsolatokat létrehozni és ezzel nagyon régóta tartó folyamatban szembesülünk.
Az egyensúly megteremtése nem kis feladat, hisz nincs rá egészséges Női - Férfi - Kapcsolati - baráti - üzleti stb. családi ill. társadalmi mintánk, ezért azt nekünk, a mi generációnknak kell/ene elkezdeni kialakítani. 
SzB
Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/15973773673967644/
.png)
.png)
_optimized.jpg)
