Régi alkuk, régi kötések akarnak felbomlani, régi kapcsolati dinamikák akarnak kioldódni, ezért ne csodálkozzunk, hogy amit nem lehet magasabbra emelni, transzformálni, törvényszerűen szakadni kényszerül. Olyan kapcsolatokról is kiderülnek titkolt szándékok, melyekről meg voltunk győződve, hogy igazi értékekre épülnek, és ezt bizony nem könnyű elfogadni. 

Nem lehet és nem is kell a környezetünk kedvére tenni. Mindenki teljesen mást akar tőlünk, ha elkezdünk ennek megfelelni, egész életünk az önfeladásról fog szólni és ugyanezt örökítjük tovább.

Ahhoz, hogy ez a szimbiotikus - generációs - családi - függőségi kapcsolati minta megváltozzon, először meg kell tanulni egyedül lenni. Meg kell tanulni egyedül is boldognak és teljesnek lenni. Általában azok maradnak sorsrontó kapcsolatokban, azok nem merik meghúzni az én-határaikat, akik félnek önmagukkal egyedül maradni.

Pedig ez az egyetlen út, csak így van esélyünk arra, hogy ránk találjanak, akik ugyancsak összhangban vannak önmagukkal. 

Lelki - szellemi - testi fáradtságunk elsősorban abból a megengedésből származik, hogy megengedjük másoknak, hogy lerabolják az energiánkat és még csak észre sem vesszük, hogy a "szeretteink" pióca - üzemmódban léteznek. Vajon tényleg ez a szeretet? :)

Vannak dolgok, amikben nem szabad kompromisszumot kötni, még akkor sem, ha az átmeneti időszakok sok egyedülléttel zajlanak. Nem mondom, hosszú út vezet odáig, míg az ember erre rájön. :)

Fotó forrása: https://hu.pinterest.com/pin/66357794500279450/

SzB