Soha nem az a lényeg, hogy a másik milyen, az a kérdés; ÉN MIÉRT VÁLASZTOK ÚJRA ÉS ÚJRA OLYAN SZEREPLŐKET, AKIK SZÁMOMRA NEM EMELŐK, AKIKBEN CSALÓDHATOK, AKIK MIATT SZENVEDHETEK?! ⯑
 
A saját elvárásaimat - értékrendemet - szeretetemet stb. hiába kérem számon a másikon, ha ő nem rendelkezik ezzel, azaz hiába várom el a haltól, hogy fára másszon, ha nem képes rá (Einstein után szabadon). ⯑
 
Addig választunk olyan szereplőket, akikkel hosszútávon nem tudunk szeretetben együtt rezegni, míg magunkban rá nem jövünk, mit kell még NEKÜNK megtanulni; hogy állunk az elfogadással, a határhúzással, az elengedéssel, meg merjük-e élni önmagunk mélységeit, az igazi zuhanást, majd felemelkedést, ami csak a kapcsolatokon keresztül tanulható meg. ⯑
 
Nem véletlen, ha valaki újra és újra TANÍTÓ jellegű kapcsolatokat választ, ugyanis valamit még mindig nem tanult meg: ELSŐSORBAN ÖNMAGÁRÓL.
 
SzB
 
Kép forrása: https://pin.it/3XtUlWj