Emberi testben élve természetes, hogy megtapasztaljuk az összes létező árnyalatot, ezért nem kell, hogy sz@rul érezzük magunkat. Egyszer egy hölgy, aki hozzám járt tanfolyamra és közelebbi kapcsolatba kerültünk, azt mondta, hogy csalódott bennem, mert azt hitte, nekem nincsenek magánéletbeli problémáim. 
Voltak - vannak - lesznek is, mint minden embertársamnak, hisz nem vagyok sem Isten, sem Ufó.
Voltak - vannak - lesznek is, mint minden embertársamnak, hisz nem vagyok sem Isten, sem Ufó. Mindig csak annyit látunk, mindig csak az tisztul le, amit el is bírunk és meg is tudunk oldani, minden egyébre nincs rálátásunk. Ha látnánk és MŰKÖDTETNI IS TUDNÁNK az egészet, akkor már nem lennénk földi testben és nem lennének karmikus feladataink sem.
Nem szégyen belátni az esendőségünket, nem vagyunk tévedhetetlenek és nem tudjuk mindig az Isteni énünket sem élni.
Nem szégyen Embernek lenni és ebből kihozni a legtöbbet.
Olykor bukdácsolunk, elesünk, csalódunk, felállunk, hogy az épp aktuális tanulási folyamatunkat megfejlődve lelkünk tapasztaltabbá - érettebbé váljon.
A földi létezés egyik legfontosabb értelme szerintem a tapasztalatszerzés.
Ezért bármiben is légy, bármi is záródjon le, vagy alakuljon át benned, ne sajnáld az időt és az energiát.
Tapasztalni jöttél.
Addig tapasztalod meg ugyanazt, míg meg nem tanulod. Amikor már ELŐRE felismered, hogy jó vagy nem jó neked (ez is csak nézőpont kérdése), akkor már nem mész bele, nincs szükséged újabb tapasztalatra, MÁR TAPASZTALAT NÉLKÜL IS TUDNI FOGOD A VÁLASZT.
Nagyjából ennek a folyamatnak az összegzése és felismerése zajlik.
SzB
Kép forrása: pixabay.com
.png)
.png)
_optimized.jpg)
