Lassan, lépésről lépésre, türelemmel, alázattal tanulunk meg MAGunkkal úgy bánni, hogy az nekünk és a környezetünknek is jó legyen. Mindenki úgy bánik velünk, amit megengedünk, mindenki úgy áll hozzánk, amire szoktatjuk, és ez kizárólag azon múlik, hogy állunk az önértékeléssel és az önszeretettel?!
 
Ne szoktassuk le MAGunkat és másokat se arról, hogy értékesek vagyunk és mások is azok, igenis vannak olyan RÉGI értékek, olyan ŐSI tudás, olyan íratlan szabályok stb., melyeket minden körülmények között magunkkal kell vinnünk és tisztelnünk szükséges.
 
Szerintem akkor tudjuk magunkat és másokat is jól szolgálni, ha mélységes önismerettel rendelkezünk, tudjuk hol vannak a határaink és mások határai, és ezeket tiszteletben is tartjuk, ha ki merünk állni azok mellett az értékek mellett, melyek nem lehetnek nem fontosak, amiket bármilyen korban is éljünk, be kell tartanunk, amiktől nagybetűs Emberek tudunk lenni és maradni.
 
Ugyanakkor az is fontos, hogy merjünk megújítani elavult, már nem működő dolgokat, szokásokat, hitrendszereket, merjünk változni, haladni, áramolni, megnyílni új szemléleteknek, új nézőpontoknak, ehhez meg kell tanulni összekapcsolódni másokkal, olykor olyan emberekkel is, akik nem a mi nótánkat fújják. ⯑ Azonnali elutasítás nélkül befogadni új megközelítéseket, nézőpontokat, igazságokat, arra figyelni, mit és hogyan tanulhatunk egymástól, hol tudunk a közösség hasznos tagjává válni, mit tehetünk magunkért - egymásért, a nagyobb közösségekért, a természetért, az összes élőlényért, Földanyáért stb., az önös érdekek helyett nagyobb egészben gondolkodni ...
 
Mindenki ahhoz kapta az erőt, amire született. Az utóbbi években azt érzem, hogy mindannyian szolgálni jöttünk, csak más és más a szolgálat célja és mértéke. Hálás vagyok, hogy szolgálhatom azokat, akik engem választanak, akik megtisztelnek a figyelmükkel. ❤️
 
SzB