Meg kell tanulnunk neheztelés nélkül elfogadni, ha az utak külön válnak, még ha nem is mindig értjük meg elsőre az okokat, egy idő után meg fog érkezni a megértés. Szabadon dönthetünk arról, mikor - kivel - meddig szeretnénk fenn tartani a fonalat és mikor jött el az ideje, hogy továbblépjünk.

Az élet természetes folyamata az összekapcsolódás és az elválás, van akivel hosszabb, van akivel rövidebb ideig haladnak együtt az utak, van akivel pedig csak néhány pillanatra kapcsolódunk össze.

Olykor nehéz elfogadni, hogy tovább kell lépni, de higgyük el, a mátrixunkban akkor van REND, ha engedünk önmagunknak és a másiknak is, ha tovább akar lépni. 

Ne vegyük MAGunkra, nem biztos, hogy ellenünk van, sokkal inkább arról szól, hogy a másik fél már megtanulta mindazt, amiért a kapcsolat létrejött, ezért nincs már kiért és miért maradnia.

Erőszakkal, szerződéssel, zsarolással, félemlítéssel stb. ott tartani valakit egyetlen kapcsolatban sem lehet, egyrészt ezzel magunknak teremtünk karmát, másrészt egyetlen kapcsolatot sem lehet megerőszakolni, mindenki szabad akarattal rendelkezik, szabadon dönthet, hogy maradni, vagy menni akar. 

Nem kell értenem a másik döntését, hisz nem látok bele a lelkébe, nem tudhatom, min megy keresztül, mi motiválja, mit kell megtanulnia, milyen utat akar még bejárni, milyen feladatai vannak stb., egyet tehetek, felszabadítom magam és a másikat is a neheztelés, a terhelés, az erőszakolás, a visszatartás, a bűntudat stb. mázsás súlya alól.

Amikor eljön az ideje, meg fogom érteni, mit tanított a kapcsolat, de előbb nem.

Mindannyian egymás tanítói és tanítványai vagyunk és csak addig veszünk részt egymás életében, amíg meg nem tanuljuk, amit egymásnak tanítunk és egymástól tanulhatunk.

SzB

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/2181499808887952/