Ilyenkor tanuljuk meg, hogy mindennek rendeltetett helye és ideje van, a tér és a lehetőségek akkor nyílnak ki, amikor megértünk rá, amikor felnőttünk a feladathoz és nem akkor, amikor akarjuk. 
Nem muszáj megmászni a hegyet, nem muszáj a legnehezebb utat választani, a bölcs ember ki tudja várni, míg eljön az ideje…
Ebben a pár napban érdemes lelassulni, koncentrálni az erőnket, akadályoztatás érzése esetén észrevenni, ha nincs még itt az ideje a továbblépésnek.
Az ego gyakran előre legyártja az útvonalat, amin végig akar menni, aztán idővel azzal szembesül, hogy az akadályok valójában nem azok, hanem áldások, egyfajta útjelzők, hogy egy magasabb rendezőelv szerint járjuk utunkat, mely túlmutat az ego korlátain, mely az igazi értékek felé vezet.
A tapasztalati bölcsülés napjaiban járunk.
SzB
Kép forrása: https://pin.it/7g89RT4
.png)
.png)
_optimized.jpg)
