Sokkal nehezebb MAGunkban észrevenni ezeket az ún. vakfoltokat, nem véletlenül foglalkoznak nagyon sokan inkább másokkal, mert addig sem kell a saját elakadásaikkal, működéseikkel, mintáikkal, sémáikkal, működésképtelen dolgaikkal, kapcsolataikkal stb. foglalkozni. ⯑
 
Az évek alatt arra is rájöttem, hogy amíg a saját elakadásaimon keresztül, mondhatom traumának is, látok másokat, esélyem sincs meglátni őket tiszta fényükben vagy árnyékukban, hisz a saját tudatalatti kivetülésem, sérüléseim, hiányaim vagy többleteim, sémáim, mintáim, szokásaim, berögződéseim, kényszereim stb. eltakarják a valóságot. Tehát amikor másokat látunk, először érdemes azt megvizsgálni, hogy hol van a saját árnyékom, vagy fényem ebben a történetben, valóban őt látom, vagy a saját tudatalatti kivetülésem, begyógyítatlan sérüléseim befolyásolják az érzékelésem. ⯑
 
A segítő hívatásban is nagyon fontos lenne felismerni, hogy a másikat mindig saját magunkon keresztül látjuk. Ezért amikor elemzünk, vagy a másik elakadásait, vakfoltjait stb. vizsgáljuk, érdemes felülemelkedni saját magunkon és mindig megvizsgálni, hogy most magunkról beszélünk, vagy sem. ⯑
 
Rengeteg sérülést okozunk/okozhatunk másoknak (amik egyébként már ott voltak, ilyenkor csak beaktiválódnak), ha nem vesszük észre, hogy nem is a másikról szól a történet, hanem magunkról. Ezért nagyon - nagyon fontos, hogy oldjuk a tudatalattinkat, tárjuk fel a működésünk gyökerét, a sémáinkat, mintáinkat, vakfoltjainkat stb., akkor is, ha segítő hívatásban dolgozunk, sőt, akkor a leginkább.
 
SzB