Épp attól igazak, hogy felhoznak belőlünk emlékeket, traumákat, nem túl fényes én-részeket, melyekkel végre szembesülhetünk és ezáltal akár meg is gyógyíthatjuk azokat, ha kellően bátrak, alázatosak, türelmesek és kitartóak vagyunk. Épp attól valódiak, hogy nem kell megjátszani benne MAGunkat, olyanok lehetünk, amilyenek épp vagyunk, a nem túl fényes én-részeinket sem kell eltitkolni, nem kell szerepek, álarcok mögé bújni, attól félve, hogy akkor nem szeretnek bennünket.
Mindenkinek vannak elakadásai, fel nem dolgozott traumái, meg nem gyógyított én-részei, mindenkinek van árnyéka, pont úgy, ahogy a nappalok és az éjszakák váltakoznak. A valódi kapcsolatokban szerintem ez természetes folyamat, nem kell ezért szégyenkezni, titkolózni, elhallgatni, bűntudatot érezni, nem kell azért elnézést kérni, hogy emberek is vagyunk.
Azok a kapcsolatok, melyek az átminősüléssel járó alkímiai folyamatot kibírják, átégetik magukat a pokol tüzén, ezzel egyre erősebbé, mélyebbé, elszakíthatatlanná válnak. 
SzB
.png)
.png)
_optimized.jpg)
