Aztán amikor felnövünk, ugyanezt ismételjük, a párkapcsolatainkban, a barátságainkban, egyéb ideig - óráig fenntartott fontosnak vélt kapcsolatainkban, épp a legfontosabbat nem adjuk meg és nem kapjuk meg egymástól, a minőségi időt és a figyelmet, ezek nélkül pedig illúzió érzelmi biztonságra vágyni.

Minden kapcsolat valódiságát és időtállóságát az határozza meg, képesek vagyunk-e értékes időt és valódi figyelmet egymásra fordítani, és ehhez tudunk-e olykor áldozatot is hozni. Azt látom, hogy a kapcsolataink azért nem tudnak elmélyülni, azért maradnak meg a felszínes Facebook - ismeretség, vagy egyéb illúziókkal és nem létező tulajdonságokkal felruházott rózsaszín ideológia gyártás szintjén, mert mi magunk vagyunk képtelenek valódi minőséget - időt - energiát - figyelmet - kitartást - HŰSÉGET - MÉLYSÉGET stb. fordítani egy másik emberre, hogy valójában megismerjük egymást és a kapcsolat elmélyüljön. 

Aki folyamatosan továbblép, állandóan cserélgeti a felszínes ismeretségeit, gyűjti azokat, mint mások a kavicsokat, a mennyiség törvényszerűen fontosabbá válik a minőségnél (persze ilyenkor mindig a közösségek fontossága a fő ideológia, amivel megtévesszük saját magunkat is :) ), ilyenkor vélhetően a gyermekkorból hozott valódi időráfordítás és figyelemráfordítás hiányával küzdünk és ezt ismételgetjük "felnőtt" kapcsolatainkban is, képtelen vagyunk elköteleződni, elmélyülni, hűségesnek maradni egy adott személyhez, mert ez olykor önmagunk árnyoldalával - veszteségtől - gyermekkori elhanyagolással, illetve ettől való félelemmel stb. szembesítene, minden olyannal, amit a szüleinkkel kapcsolatban tapasztaltunk.

Sokkal többen nőttek fel és nőnek fel ma is olyan közegben, ahol a legfontosabb hiányzik: az értékes idő és az értékes figyelem, ezek hiányában pedig érzelmi biztonság sem tud kialakulni.

Amikor a kapcsolataink számát és minőségét vizsgáljuk, érdemes a "kevesebb több" szemlélet alapján azt vizsgálni, mennyi minőségi időt és figyelmet tudok ráfordítani az adott kapcsolatra, ugyanis ezek nélkül csak felesleges energiapocsékolás a mennyiségi felszínes kapcsolatokat fenntartani.

Ezek mögött általában egyéb szempontok húzódnak; érdekek, szokások, közösséghez tartozás illúziója, szülői minták, közösségi médiától való függőségek, gyermekkori kötődési nehézségek, felszínes érzelmi működés, elköteleződésre - hűségre képtelenség stb. 

Nagyon aktuális volna megvizsgálni, milyen minőségű (nem mennyiségi!!!) kapcsolatokat tartunk fenn és azokban mi magunk hogy működünk. Ez a "spirituális" területeken fenntartott kapcsolatokra is igaz. :)

SzB

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/290552613471915461/