Azóta már felhagytam ezekkel a kapcsolattartási szokásokkal és kizárólag személyes kapcsolódásokat tartok fenn, azokból is csak a drágakövekkel, minden egyebet lezártam.
Mindig elcsodálkozom, mások milyen könnyen dobálóznak a “barátom”, “szerelmem” kifejezésekkel, van akinek szinte mindenki barátja, az is, akivel soha nem volt közelebbi kapcsolatban. 🙂 A szavaknak több tiszteletet kellene adni, és megválogatni, mikor mire mit használunk. Kevesebbet beszélni, többet hallgatni.
 
Szerintem a felnőttség arról is szól, hogy nincs szükségünk bármilyen kapcsolatra, mert önmagunkkal szemben igényesek vagyunk, ezért akárkivel már nem kapcsolódunk. Aki megtanul önmagával teljességben élni, soha többet nem tudja lejjebb adni, soha többet nem tud már olyan hamis barátságokba, hamis szerelmekbe, felszínes kapcsolatokba sodródni, melyek rabolják erejét és energiáját. Csak addig kötünk méltatlan kompromisszumokat, míg önmagunkban nem vagyunk teljesek, utána már nincs miért. 🙂
 
SzB